Jeges ágy.

Szerző: RéziDátum: 2008. december 01. 19:51

Műfaj: VersCimkék: ajkak, tűz, jeges, becézték, hajnalon, magány, évek, feletted, melled, ágyad, szemed

Kérlelhetetlenül múlnak feletted az évek,
Álmatlanul forgolódsz hideg ágyadon
A homályban rád tör,a magány réme,
Félsz s egyedül vagy minden hajnalon.

Lelked már jeges,nincs ki felmelegítse,
De tested olyan,mint a pokolbéli tűz,
Nem találsz senkit,ki-e kettőt egyelítse,
Ébren álmodsz s vágyad a mélybe űz.

Voltak kezek,mik értőn tested becézték,
Játszottak rajta érzőn,mint egy hangszeren,
Ám magányos lelked soha nem keresték,
De te,tudtad test nélkül lélek nem lehet.

Ajkak is akadtak,mik oltották szomjadat,
Csókkal borították gyöngyöző melled,
Így vágyad ,mint patak néha elapadt,
Ám soha nem érdekelt senkit a lelked.

Ágyad jeges s te keresel egy érző lelket,
Ki többé nem választja ketté,mi egyben van,
Érezni akarja magán is lelked s tested,
Szemed nyitva,kezed hideg,vár a pillanat.

2008.12.01. Rézi.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Rézi (#6458)	2008. december 15. 06:23
Akkor nemhiába írtam....!
Válasz Lonka hozzászólására (#6446).

2. Lonka (#6446)	2008. december 14. 15:06
Gyönyörű !


3. Rézi (#6126)	2008. december 02. 17:29
Köszönöm kedves Liz,de konkrétan tudom,hogy hat életen át,vissza,nem!Viszont nagyon ismerem a Nőket s ez nem dicsekvés......!Üdv,Rézi-
Válasz Színyije Glázá hozzászólására (#6119).