Jézus,az út és én.

Szerző: RéziDátum: 2008. április 28. 19:46

Műfaj: VersCimkék: jézus, kereszt, bor

Bütykös balom pihen a nehéz tölgyön,
rajta egyszerű pohár,benne vörös nedű,
szemem sarkából látom,a Názáreti néz reám.
Régóta megvagyunk így mi ketten,
mondhatnók néha tán bensőségesen,
ha hibázom,Ő figyelmeztet engemet.

Időm fonala halmokban lábamnál hever,
néha elszakadt,csomózni voltam kénytelen,
ám kötéseim kitartottak idáig nekem.
Mint homokot,markolnám a pergő időt,
de a levegőt sem roppanthatom ketté,
az életem lefolyik,de én fogom a gyeplőt.

Nem rohanok,már látom mit idáig csak néztem,
és nem csak ér,be is fogadom már a fényt,
s van még folyó,mit nem érintett léptem.
Megint töltök s reá emelem poharam újból,
a súlytól s az úttól jobbom enyhén remeg,
emelt fővel megyek az úton,terhem tovább cipelem.

2008.03.17. Rézi