Kábulás

Szerző: Hegyi PeterDátum: 2009. szeptember 26. 16:08

Műfaj: VersCimkék: merengés, gondolat, vers

Őszi ejjélen halk árny suhanva közeleg,
az utcán síri csönd, csak cipője hangját észlelem.
Csak egy ember az, vörös bortól megszédülve,
botorkázva halad, a harmadik emeletre.

Meg-megáll,szétnéz ,aztán kifújja magát,
tovább indul, reméli a szomszédok nem hallják.
Jobb zseb, bal zseb, csak a kulcsát keresi,
aztán nagy nehezen a hátsó zsebéből kiveszi.

Bágyadtan harcol a régi ajtó zárral a homályban,
mintha kettőt látna belőle, a bór dolgozzik tudatában.
Végre sikerül neki, nagy csendbe nyít be a lakásba,
mint ahogyan egy ócska betörő,az idegen otthonába.

Cipőjét ledobja, mint holmi cigarettacsikket,
ágyához siet gyorsan, el szeretne feledni mindent.
Aludni szeretne végre, új napra viradni, ujjá lenni,
változtatni mindenen, ami genyes lelkét kisérti.

Miért kell neki tetű legyen bármilyen állaton,
vagy Robinson csónakja a zúgó habokon,
Miért ő a szolga, a kihasznált, a magányos,
miért nem élhet egszerűen úgy, mint mások.

Vagy talán mindenki igy él a mai világban,
bortól vagyunk el kábulva, kábítva mindnyájan.
Mindenki legalább két vagy több kulcs lyukat lát,
s a választáshoz mégse elég az ugynevezett tudás.

Józanodni kéne, józanodni kell mindannyiunknak,
csak az ilyen feltörés másnapra már elrothad.
elalszunk, másnap már azt se tudjuk mi volt tegnap,
vagy mi az a tegnap, újra kábítva indul a mai nap.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. csongie (#13138)	2009. október 05. 16:02
Az ötletet jónak tartom, a megvalósítás viszont nem tetszik. Másrészt, gondolom gépelési hibák nagyrészt, de a helyesírás hagy kívánni valót maga után (nem ujjá, hanem újjá, nem genyes, hanem gennyes, nem kulcs lyuk, hanem kulcslyuk, és még pár hasonló hiba...). Üdv!