Képtelen
Dátum: 2008. július 31. 10:18Műfaj: VersCimkék: vers, kortárs, érzelem |  |
Képtelen
Hosszú, fénytelen
folyosó végeken
álldogálunk,
álmot látunk,
egymásból
éled újjá
sírásunk.
Szürkület keze szorít,
az izzók fénye
mestert jelez,
de nem képez
szépséget!
Kétségek között
nekiütközött
a küszködés.
Szemfényvesztés.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
