Keresed.
Dátum: 2009. szeptember 01. 21:19Műfaj: VersCimkék: keresed, érzést, egyedül |
kihunyt a tűz,már hamu maradt,
combjaid széttárod,amikor nagyon muszáj,
de a lelked nem csak erre vágy.
Tudod,még milyen is a magasban fent,
a gondolattól lelked bizsereg,
kevés lesz hirtelen megint a levegő,
a mechanikus szex,már nem kielégítő.
Ölelést vársz,
szavakat szépet,
kézre vágysz,
ki érez téged.
A szerelmet kutatod s egy hasonló embert,
kinek nem csak a test,a lelked is kell,
érezni lényed,minden belső fodrozását,
szárítja könnyed,ha sírni még is meglát.
Ha a hajnal jön,felcsókolja zárt szemed,
s ha az eső szitál,akkor is megy veled,
a göröngyös úton,karjába vesz s visz tovább,
ti ketten mentek,ő meg nem áll.
Csókokat kérsz,
nem hideg ajkakat,
érezni hogy élsz,
minden nappal.
Keresed,kivel mindig elégsz s feltámadsz,
akivel nem vendég a búbánat,
s ha ránézel,szemében látod magad,
ő érted,és te ő érte vagy.
A kevés néha sok,mi elégnek tűnik az kevés,
s a meglévő olykor nem elég,
és a sáros gyémántnak nincsen fénye,
de sziporkázik magadhoz emelve.
2009.07.23. Rézi.
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Györgyi (#12606) | 2009. szeptember 10. 08:54 |
Kedves Rézi nagyon szép versedhez gratulálok. "combjaid széttárod,amikor nagyon muszáj, de a lelked nem csak erre vágy." Igen, a lélek ennél többre vágyik. Forró ölelésre, érzelmekre.... | |
| |
2. Sz. S. Péter (#12500) | 2009. szeptember 04. 09:43 |
jó! Nagyon jó! Csudaklassz! :-)) | |
| |