Szerző: Sonkoly ÉvaDátum: 2009. január 14. 14:53

Műfaj: VersCimkék: szavak

1. Sonkoly Éva   (#7296)

2009. január 15. 17:49

Kedves Dávid! Magam nevében! Valamit félreértettél - nem csodálom - mindenki az adok, kapok világában él. Ha én szeretetet adok az, ha figyeltél volna gyerekeknek szól (foglalkozásom, hivatásom ez, pedagógus vagyok) az önzetlen dolog, viszonzás ? Igen van az is,de más, mint amire gondoltál... Dícséret ? Van aki erre vár, az is más világ... Üdv:Éva

Válasz Szat hozzászólására (#7290).

2. Szat   (#7290)

2009. január 15. 16:02

Kedves Éva és Veronai,..inkább kapni, mert ha adsz akkor csak feltétellel, várod a viszonzást, a dícséretet hisz ez erősíti a lelkedet. De kapni az egészen más, nincs trombitád, de Rád gondol mindenki más, élvezed az üzenetet! Gratulálok: Dávid

Válasz Sonkoly Éva hozzászólására (#7285).

3. Sonkoly Éva   (#7285)

2009. január 15. 10:23

Kedves Veronai! Lehet igazad dolgokban, erről már beszéltünk! Kapni bármit ? Én adni szeretek, sok szeretetet. Tudod ott vannak a csillogó gyermekszemek, ártatlan világ. A felnőtteké ? Jó lenne hinni... Puszi Neked:Éva

Válasz Veronai hozzászólására (#7273).

4. Sonkoly Éva   (#7284)

2009. január 15. 10:16

Kedves Rézi! Kérlek próbálj a szavak mögé nézni - néha. Ünnepek után lehet olyan érzésünk, hogy a hétköznapok sivárabbak, mint "az" a csillogás, a csodavárás. Tavaszig csak vánszorognak a napok, sugár nélkül. Üdv:Éva

Válasz Rézi hozzászólására (#7264).

5. Veronai   (#7273)

2009. január 15. 00:38

Jó Kedves Éva! Elemzek, mint sokadszor. Veszem a bátorságot. Kérés, mely arról szól, hogy Én már minden szeretetemet oda adtam, mikor mások ezt elvártak, kapjak valamit Én is. A kérés úgy elhaló, mint a test. Nincs remény, pedig a remény utóljára hal meg! A fohász az, mely beteljesedhet. Puszi! Veronai

6. Rézi   (#7264)

2009. január 14. 20:44

Jó,de az baj,ha a lélek üres,kifosztották....!Grat,Rézi.