Két keréken

Szerző: denketDátum: 2010. július 14. 12:41

Műfaj: VersCimkék: elet, utazas, sors, kerdes, termeszet

Két keréken

Kinőnek a
Földből a hegyek,
Hegyekből a tájak,
Tájakból az ember,
Emberből a vágyak,
Vágyakból a célok,
Célokból elszántság,
Mint kemény acélok,
Amin két kerékkel
Száguldok utamon;
Hegyeket meglátván
Szerpentin kanyarok,
Mikre két kerék kell;
Felmászom nyugaton,
Fémláncos gebémmel.

Egy gebe az:
Magától meg sem áll,
Szikár fém a váza,
Lejtőkön meg se vár,
Hajtja a gazdája
Csak tiszta erővel,
Csakis tiszta szívvel;
Aszfalton előre,
Vezetik sebesen;
Vezetem ám én is;
Kanyargunk egy ívvel,
Éppen akkor mégis
Érzem a hegyeket,
Az embert, ki kérdi:
Álmodni lehet-e?

Egy kérdés ez
Természet Anyánknak,
Miért nőnek földből,
célból a nagy vágyak?
Miért épp e Földön,
Min mi is megélünk
Érte, tőle félve.
Élünk, fogunk élni
Ebben a világban
Tele sok kérdéssel,
Kérdezünk, majd végül
Sok magunk félével
Rájövünk: elévül
Sok miért… megéltem.