Kocsma után első a család
Dátum: 2011. június 26. 09:24Műfaj: PrózaCimkék: család, alkohol |  |
Nagyon régen történt meg ez az eset, ami azt hiszem nem egyedi. Sok családban történik ehhez hasonló. Van ahol vége lesz, van ahol tovább folytatódik. Nálunk véglegesen 11 év után tűnt el az alkohol a mindennapi életből..
Elég régen történt meg ez az eset...második időszámításom előtt olyan 24 évvel. Azért második időszámítás, mert az első, az 16 éves koromig tartott, utána volt 29 év szünet, ez időszámításon kívüli volt. A második időszámításom egy hónap híján egy éve kezdődött.
Hát akkor kezdődjön a történet.
Vidéki kislány vagyok, falun nőttem fel, négy hónapos koromban kerültem ide. Igaz előtte is itt éltem, csak akkor még mikroszkóppal sem látszódtam. Apám hordott mindenhová. Később anyámmal karöltve elszöktek egy másik kis faluba, sokkal messzebbre innen. Ott összerakták amijük volt, és így születtem meg én, gondolom sok ember örömére. Na de nem erről szerettem volna beszélni, ez csak kis kitérő volt.
Férjem, aki már azóta nincs, sportot űzött a kocsma látogatásokból. Fiam kicsi volt, lányommal éppen terhes voltam. Az egyik verőfényes este, mikor már a nap lement, és drága uram sehol sem volt, kicsike fiammal, és még kisebb lányommal, aki még a hasamban lubickolt, útra keltem kocsmafelderítő körutamra! Gondoltam egyik kocsmában csak ráakadok a díszes társaságra, mert a kocsmát csak csoportosan érdemes látogatni. Csak 5 kocsma volt akkoriban a faluban, már 8 van. Szóval bicajra pattantam, és elindultam a legközelebbi irányába....sehol semmi! Gyerek vissza a biciklire, tovább a második célpont felé. Olyan ötven méterre lehettem, mikor láttam, megállt egy piros lada. Ajtók kicsapódnak, és csak jönnek ki belőle a józanabbnál-józanabb férfiak. Sokan voltak, vagy csak úgy láttam, mert egyik jobban tántorgott, mint a másik. A lényeg, hogy nyílegyenesen, ahogy tőlük tellett, beosontak a presszó ajtaján. Lassan odasündörögtem, és fiacskámmal az oldalamon belestem az ablakon. Rengeteg férfit láttam, elég homályosan, mert benn vágni lehetett a cigifüstöt. Egyszer csak nyílt az ajtó, és egy alig lábon álló kolléga próbált kijönni rajta. Nagy nehezen sikerült is neki. Észrevett. Megállt előttem, és így szólt:
- Te ide így ne próbálj bemenni! - gondolom látszott a nyugalom két szép szememben.
- Mit csacsogsz te nekem? Beszélni alig tudsz! - válaszoltam én.
Beállt az ajtóba, és nem engedte, hogy bemenjek. Nagyon dühös lettem! Enyhén meglöktem, tényleg csak finoman, erre ő a kerek talpú cipőjében átgurult az út másik oldalára. Az árokban kötött ki szegény.
Sajnos hirtelen felindulásomban mondtam neki valamit, amit a mai napig bánok, és amit azóta soha senkinek nem mondok, mert attól félek, fogott az átok.
- Dögölj meg te.........! -ezt mondtam neki, csak a pontok helyén más szavak álltak.
Nem telt el egy hét, és sajnálatos módon elgázolta őt egy cementes autó........meghalt.
Sokszor eszembe jut.....lehet, hogy ezt én csináltam! Most, ha a temetőbe megyek, mert sűrű látogatásokat teszek ott, minden alkalommal az ő sírja mellett vezet az utam. Azt hiszem ez nem véletlen. Elnézést a kitérőért, de ezt el kellett mondanom. Szóval bementem a kocsmába. Minden szempár rám szegeződött. Igaz, annyira össze-vissza álltak a szemek, hogy majdnem azt sem tudtam, melyik kié. Nagy lett a csend, csak az én hangomat lehetett hallani, melyben finoman megkértem gyermekeim apját, hogy villámgyorsan kísérjen haza! .....Ezen én magam is meglepődtem, gondoltam, majd otthon megkapom ezért a nekem járó jutalmat! Nagy csodálkozásomra mindenki megitta az éppen kezében tartott italt, és kisunnyogtak az ajtón. Néma csendben indultunk kis családommal hazafelé. Párom dupla utat tett meg, mivel cikk-cakkban közlekedett, az út egyik felétől a másikig sétálgatott. Ez nem is volt baj, mert így később értünk haza! Kicsit magam is elcsodálkoztam a bátorságomon, hogyan mertem ilyen dolgot elkövetni. Elég szigorúan voltam fogva. Végül is hazaértünk. Csodák csodájára nem történt semmi fájdalmas. Férjem szépen csendesen, ami számomra szokatlan volt, lefeküdt és elaludt. Megkönnyebbültem.
Másnap időben jött haza, még mindig kicsit féltem az előző nap miatt, de amikor hazaért, így szólt:
- Azt mondták a haverok, hogy igazad volt tegnap, és felnéznek rád, mert végre egy nő, aki meg merte ezt tenni!
Mit mondjak.....? Jó érzés volt.....! Büszke voltam magamra! Elértem valamit. Már nem naponta, csak két naponta történt meg, hogy kocsma után volt első a család!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Hulló Csilla(g) (#24142) | 2011. július 01. 22:14 |
Nyugi! Nem fogod! :-)) Visszafogom magam! Már nem vagyok boszi! :P Köszi, hogy olvastál! | |
| |
2. Unole Lozen (#24141) | 2011. július 01. 21:45 |
Hogyan faraghattál ekkora papucsot belőle?:-)) Na de mit is írok! Nem szeretném cementes autó alatt végezni.... | |
| |
3. Hulló Csilla(g) (#24083) | 2011. június 26. 23:00 |
"Ez sem te vagy!" ....hanem én! :P | |
| |
