Kökörcsin, a bárd
Dátum: 2010. május 02. 23:14Műfaj: NovellaCimkék: ralpa, kökörcsin, bárd, egyperces |  |
Az a sorsom és a hivatásom, hogy az embereknek egy másvilágot mutassak. Költőnek érezém magam, sőt! költő is valék. Dalom szálla az légben, s az embereknek, azoknak a piszkos, mocskos, robotba megfáradt embereknek örömöt vivék az életébe.
A nevem Kökörcsin.
Bárd valék.
Az a sorsom és a hivatásom, hogy az embereknek egy másvilágot mutassak. Költőnek érezém magam, sőt! költő is valék. Dalom szálla az légben, s az embereknek, azoknak a piszkos, mocskos, robotba megfáradt embereknek örömöt vivék az életébe. Minden egyes munkám egy tanulság vala, s ők okulnak.
Ahányszor csak végére érek egynek, mindenikből az sóhaja szakad fel. Olyan nincs, aki némán, reakciók nélkül fogadá. Mindenünnen azt hallom csak:
-Úúú!
Meg, hogy:
-Ááá!
Meg, hogy:
-Igaza vagyon!
Mert bárd valék, tudám, mi kell az embereknek, tudám, mit kell láttatni velük. Esténként, mikor álomba szunnyadák, sosem gondolák a múltra, mindig a holnapot nézém, a megigazult embereket, akiket én segítek át a nehéz pillanatokon.
Mert bárd valék, s legyen bárki, ki elibém térdele, én tudám mi kell nekije Légyen az asszonyállat, avagy férfiember. Fényt hozák az éjbe bele, s sötétet a fénybe bele.
Munkám vagyon bőven, hisz annyi vala a gonosz, hogy netovább! De én példát mutaték, s szemlélteték. Fejvesztetten alázkodának a porba a megdicsőült bűnösök, s jó útra térének az eltévelyedettek.
Mert bárd valék, s mióta az Egyház, s a Szent Inkvizíció foglalkoztat, csak lesújték és a hóhér már emelé is magasba a fejet:
-Így végezé, ki bűnös vala! In domine patris...
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
