Könny- áztatta vidék
Dátum: 2010. április 13. 19:14Műfaj: VersCimkék: élet, bánat, múlt, emlék |  |
Mily gyönyörű tavasz köszönt reánk – akkor
A napfény csakúgy nevetett,
És mi ketten hittük hőn szerelmünk,
Mígnem az eső eleredt.
Eleredt, múltat áztatva könnyel,
Azt hittük most hihetőbb lett…
Azt hittük ez kell. Hogy elmossa
Mit tüzes lelkünk feledett.
El is mosta: csendben a bánatot,
Majd vele minden szép reményt,
Tudtuk már. Nincsen miért tovább…
Megbukott a hit. A kemény.
De itt e hely megmarad örökkön,
Tovább őrizve a fényed.
Nem jössz? Megértem. – most – Megértem.
Nincsen miért visszatérned.
Én itt leszek, még ha egyedül is – mindig
Megmaradok egymagamban,
Már alig parázsló gyertyalánggal
Itt várok rád. Félálomban...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
