Kőről kőre
Dátum: 2009. december 07. 17:16Műfaj: VersCimkék: szerelem fal |  |
Terveim vannak, nagy terveim,
Emelek a múlt előtt falat,
- akkor az már nem zavarhat…
Téglákká válnak könnyeim,
Bánatom miattad bennük marad
S a malter csak rájuk tapad…
Igen, falat emelek előtted!
Kettőnk közt e távolság maradt
És maradjon: se kapu, se ablak.
Nem is akarok hallani felőled!
Elég! Falat építek belőled,
Úgyse moccansz mellőle…
Kőről kőre lassan haladok,
Kőről kőre múltzáró falamon.
Sötétedik odaát, onnan nézed
Hogy dolgozik ellened a lelkem
Meztelen… nesztelen… esztelen…
„Ne építsd tovább!” – hiába kéred!
Emlékedre feledett szépség ragad;
Másért élek, s ő az, ki elragad…
S kőről kőre… - egyre több a falon -;
Kőről kőre magasodik az emlékhalom…
Terhes munka, már fáj a karom,
Miattad süket füleket üt sikolyod;
Falon dolgozóban érzés nem imbolyog.
Falhoz szögezett Tiltás áll a falapon
Jogos, már régi, fájó alapon,
- Befejezem, nem érdekel, be akarom!
S kőről kőre közelebb vagyok
A kőről kőre szilárdabb falon…
Majd kőtől kőig elhal sikolyod…
…nem hallatszik már…
S kőtől kőig meghal mosolyod…
…lehet most már kár…
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. bobita (#15705) | 2009. december 08. 17:23 |
falazás közben olyan bűntudatom volt, hogy magam lettem kővé, aztán sárrá, sok egyébbé, persze az a múlt még ma is él, temetetlen és úgy látom jól van, | |
| |
