Kristálytó
Dátum: 2008. március 29. 13:24Műfaj: VersCimkék: vers |  |
(Egy elveszített múzsa emlékére.)
Lelkem magjába a neved belevésem
saját kezemmel, s mert a késem
szeretettel élezted, mélyre vág,
oly mélyre, hogy kiszabadul a vágy
minden kristályos cseppje, s majd folyik
a világon keresztül egész a lábadig,
hogy ott kis tóvá összegyűlve körül vegyen,
s ha belenézel, tükörképed helyén az enyém legyen,
mi mutatja mit érzek, hogy kristályt vérzek
érted, ha csodálatos lelkedbe nézek.
Ha gondolnál egyet, s e tavacskába merülnél,
hozzá egy kicsikét közelebb kerülnél,
e tó minden cseppje lágyan körülvenne,
örömmel fogadna, simogatna, dédelgetne,
mintha csak téged várt volna, hogy ugyan
fürödj meg benne bátran s boldogan,
s ha már ott vagy, érezd, neki kellesz,
s figyeld hullámait, miket te keltesz
minden mozdulatoddal, s azzal talán,
hogy létezel. És lelkem magjának falán,
ott lesz már neved örökre bevésve,
s a kiszűrődő fény vetíti majd az égre,
a csillagok közé, hogy tudják az angyalok,
egy földi angyalért élek s halok.
Neked adom hát a lelkem kristályos tavát,
meg a hullámok minden sugdosó szavát,
s a kristálytóért cserébe csak egy mosolyt várok,
amit majd a lelkem kiürült magjába zárok.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
