Legyünk olyanok, mint a gyermekek.
Dátum: 2008. április 14. 08:52Műfaj: ÉrdekességCimkék: gyermek, elvárások |  |
Mindig másoknak, kell megfelelnünk. Van, amikor a családnak, van, amikor a főnöknek, és leginkább a társadalomnak. " Már gyermekként az óvodában elkezdődnek az elvárások. Biztosan már többen is tapasztaltátok már, a gyermekek lebetegszenek, sokat betegeskednek, amikor az óvodába elkezdenek járni."
Már gyermekként az óvodában elkezdődnek az elvárások. Biztosan már többen is tapasztaltátok már, a gyermekek lebetegszenek, sokat betegeskednek, amikor az óvodába elkezdenek járni. Azt mondják, mert közösségbe kerülnek, és könnyebben elkapják a betegségeket. De, ez nem egészen így van. A gyermek legszívesebben otthon lenne az édesanyával, a biztonságos erőtérben.
Az óvodában meg elvárnak tőle olyan dolgokat már 3 évesen, amit nem mindig akar teljesíteni. Tehát már az óvodában arra tanítanak, hogy meg kell felelni az elvárásoknak. Mindenkiben ott van a sok kreativitás, az, ami ő valójában. Mivel a szüleinktől azt tanultuk, és azoktól, akikkel az életben dolgunk volt, amit ők tudtak, azt adták át nekünk. A sok lexikális tudás nagyon jó, amit megtanultunk, de egyet viszont elfelejtettek megtanítani, érezni. A kicsi gyerekek még tudnak érezni, ahogy kezdenek felnőni, lassan bezárkóznak,.és ez igaz mindenkire. A társadalomban, a nagyvilágban, az óvoda, az iskola, és még sok helyen, az elvárások miatt a sok kellemetlen emlék, ami ért mindenkit.
Azt kellene tanítani az iskolákban, hogy mindenkiben ott van a csodálatos, egyedi személyiség. Ennek a kibontakozását kellene elősegíteni minden gyermekben. A boldog életre tanítani, a tudatos létezésre. Ehelyett azt tanítják, hogyan tudsz a társadalom szürke kis polgára lenni. Mindenit egyformának, nevelnek. Nem a személyiségüknek megfelelően kapják az oktatást a gyerekek. Pedig minden gyermek egyedi, nincsen két egyforma ember, ebből eredendően, mindenki különböző, és sajátos oktatásra lenne szükség. Mert csak az tud boldog sikeres életet élni, aki mer az lenni, ami valójában. Azok, akik önmagukat adják, szeretik önmagukat. A belső szenvedélyüket felszínre merik hozni. Mert a belső szenvedély a szívben van. Mindenkiben ott van, az Isteni, kreativitás, az egyedi képesség, a szeretet. Nem szürke emberkék vagyunk.
Legyünk olyanok, mint a gyermekek, merjünk érezni az lenni, akik valójában vagyunk.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
