Lény
| Dátum: 2010. január 01. 06:14Műfaj: VersCimkék: magány, szeretet, csók, elmúlás, gondolatok, halál, szánalom, szerelem, élet, vége, szilveszter, elmélkedés, lény, erotika, fájdalom, érzelem, emlék, ember, cél, boldogság, bizonyság, akarat, érzések | 
Bennem most dúl ezernyi fájdalom, 
hogy vagdosod magad a világ miatt, 
bennem most dúl ezernyi ártalom, 
hogy pusztítasz és ez már kihat... 
a mindenünkre és csókolgat, 
mert mérget ivott a jó barát, 
de nem vagyok én már, ki halogat 
Téged, ki rombolta a lény falát, 
mely megvédte őt a mindentől 
és nincs már semmi hatalom... 
meg elzárta őt egy istentől, 
ki bennem élt, s én hagyhatom... 
de sírok is már javában, 
akár egy pucér kisgyermek, 
és pusztít már az agyában 
a lény, ki engem... többé nem mernek 
a nagyobbak már bántani, 
mert szerelemben fürdök én, 
és dallal ringat a halál, 
mert volt ő bűvös tünemény, 
de Új évben már nem talál... 
a mindennapi édesem.
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
| 1. lengyelsas (#22154) | 2010. október 08. 23:20 | 
| hááát te sem vagy sablonember | |
| 
 | |
 
				