vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Majd megyek.

Műfaj: VersCimkék: szeretet, szerelem ölel, hajnalon

Tavaszvolt s a hajnalpírja kélt,
a pohár alján, egy arc rám vissza néz.
Lelkem kerestem, mit elvittél messzire,
a bor a zene, és a magány maradt nekem.

A természet symphoniája zengett odakint
itt bent, jegesek lettek gondolataim,
koppantak a falon, mint a cserebogár,
nem, nem ölel a két karom soha már.

A fájdalom mar,
szaggat itt belül,
nincs már a kéz
mi rám nehezül.
Nem látom szemed,
könnyes az enyém,
mi lesz én velem,
hiába várlak én.

Szerelmed kísér, olyan mint a mákony
engem bódít, de ajkad nem találom.
Keresem éjjel s nappal, mindenkiben,
pária lettem, soha nem állhatok meg.

Örömöm már nem lesz, nézem másokét,
istenem vigyél hozzá az ő, az ő lelke felé.
Előttem képed s nem kell már a pohár,
még várj kicsit, és lelkem hozzád száll.

2009.05.03. Rézi.

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.