Már nincs ..
Dátum: 2008. július 19. 11:10Műfaj: VersCimkék: vers |
Hajnal 3 óra,
asztalnál ülök.
Írnom kell.
Ül rajtam
az átok,
megint,
hogy nem tudok
csendben lefeküdni
és úgy tenni,
mint mindenki más,
hogy leoltja az éjjeli lámpát,
a falnak fordul,
vagy hanyatt,
néz a plafonra,
és egy pillanat alatt
álomba merül.
Én nem alszom!
Én állat vagyok!
Mindenki alszik.
Csak aki haragszik,
abban dolgozik az erő.
Bennem!
Itt belül forr a "sebem a világ!"
Én el akartok költözni
ki a világból,
nem akarok látni sem,
Elegem van!
Hát csoda ez?
úgy érzem,
a világ apja,
a szülője vagyok,
aki mindenkire vigyáz,
akinek mindent látnia kell,
napközben elnézően terelgetnie,
az álmaikból révedőket.
és tehetetlen
kell látnia,
ahogy a féléber
nem lát,
csak mutat
nekem magából,
akkor is,
ha erről fogalma sincs.
Bárcsak ne kéne látnom,
éreznem.
gondolnom,
tudnom.
Hogy írni kell,
oka volt mindez.
Mert nyíltan nem beszélhetek,
hisz megköveznének.
Még tán kitalálnák,
öntelt felfuvalkodásában
kiáltja
istennek magát
egy bolond.
Az írás
alkalmas,
hogy meggyúrjam
a magam
emberhez hasonlító gyurmafiguráit
azokkal modellezve,
mit napközben tár elém a világ.
Amit azért mutatnak,
mert nem látnak.
Mert látni nem jó,
csak mutatni,
csak menni,
közelebb
az álmokhoz
álmodni
Én is szeretnék mutatni!
Engem miért nem lehet látni?
A színházamban csak drámát látni.
Tragédiák és komédiák a műsorom,
Közte meg ott az unalom.
Engem ki véd meg?
ha jön a halál,
ha akármi bánt
a
nagy káros állat,
vagy csak úgy
védene meg
valaki,
mert érezné,
amit érzek.
Szeretném,
ha sajnálna már valaki!
Ha megszánna
mint egy koldust.
Ha öt forintnyi lenne
a kikövetelt
az a reszketésnyi
koldusöröm.
Ha az arcom
idegenek anyái mosnák meg.
Ha illatos attól lenne a ruhám,
hogy én is
ünnep vagyok.
Ha a korház padján
mikor vigasztalan
visszasimítana,
ami sírni akar,.
Kerül az álom.
Félek is,
pedig már nincs mitől,
megfosztania.
Már nincs...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.