Megkívántalak

Szerző: weeleeDátum: 2010. szeptember 15. 21:22

Műfaj: PrózaCimkék: imádom, kín

Sokszor kell megszenvedni a kínt, hogy utána értékelni tudd a kéjt. Nem így gondolod? Olvasd el, és utána gondold újra! Lehet, hogy a végén már azonos véleményen leszel velem. :)

Emlékeim között újra és újra felbukkansz, kelleted magad. Bármerre jártam, csak silány utánzatodat találtam. Elhatároztam hát, hogy megszerezlek. Tudtam, hogy újra meggyötörsz, kínozni fogsz… és mégis. Megérsz minden könnyet, mit utánad hullatok. Inkább szenvedek miattad, érted, mint hitvány tucatjaid után nyúljak! Ismerlek már… engem nem téveszt meg fehérséged… nem kíméllek. Éles pengékkel faraglak kedvem szerint, s nem zavar, ha néked fáj. Már érzed vesztedet… enyém leszel. Próbálsz csípősségeddel elkergetni… néha, ha a pokolnyi szenvedést már nem bírom, elfutok… ordítok… zokogok, de nem menekülhetsz… itt vagyok újra! S ha végre győztem… letepertelek… látszólag megszelídülsz. Bezárlak új helyedre. Sajnállak, és szánalomból kapsz édes levet, de hogy ne élvezd annyira… nesze néked az ecet! Ott hagylak, hogy bűnhődj! S ha kínomat már elcsitította az idő, elő veszlek… mert mindezek felett, szeretlek. Te vagy a mérgezett élvezet etalonja, s neved is egyszerűen csak ennyi… ecetes torma.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. weelee (#22000)	2010. szeptember 18. 10:24
Köszönöm! A katarzis ami írásra ösztönzött, ekkor volt a legerősebb. :)
Válasz emillio hozzászólására (#21991).

2. emillio (#21991)	2010. szeptember 17. 11:24
Kedves weelee! Mosolyogtatóan bájos írásodhoz csak gratulálni tudok! Még a szemem is könnybe lábadt tőle! Máris kitűnik, hogy ezt a némbert én is nagyon kedvelem! Csak legyen hozzá bőven füstölt - főtt csülök! Jó étvágyat, - szebb jövőt! emillio