Megmentő (Új múzsa)
Dátum: 2008. március 29. 13:20Műfaj: VersCimkék: vers |  |
Megmentő (Új múzsa)
Egy felhő pamacsával a képzelet vásznára
Festettem egy angyalt, s imám hívó szavára
Megelevenedett. Arcát a vászonból kidugta,
Rám mosolygott, s mint aki azonnal tudta,
Hogy ki is vagyok, huncutul kacsintott,
S szárnyai hegyével jól megcsiklandozott,
Utána egy pillanat alatt előttem is termett,
S látva, hogy hirtelen mindenem ledermedt,
Arcom kedvesen, lágyan simította végig,
Aztán megölelt, s már repített is az égig
Elárasztott engem örömmel, s mosolyával,
Mit okozott bennem, az felért egy csodával.
Azt mi addig nyomta szomorú szívemet,
Elvarázsolta, s tett egy szép ígéretet,
Hogyha bármikor sötét felhők gyülekeznek,
S életemre sötét, bús árnyékot vetnek,
Vagy ha a bánat szörnye, megtámad újra,
Csak gondoljak rá, s ő a festményből kibújva
Újra átölel, s szárnyaival óvón takar majd el,
S azt hiszem, ezért bármit, s többet érdemel.
És tényleg jön, megjelenik, ha hívom,
Ha a bánattal, elkeseredett csatámat vívom,
S valóban segít, csak szólítanom kell, s ezért
Örökre imámba foglalom őt, áldva a nevét.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
