Meg nem szülöttek.
Dátum: 2009. május 31. 07:15Műfaj: VersCimkék: bíbior, bánat, éjben, élet | ![]() |
a meg nem születettek sírnak,
minden fénytelen, és sivár,
ma a bánat virágai nyílnak.
A spirálon belül, pereg a nemlétező idő,
foglyai a percek, melyben nincs tegnap s jövő.
Könnye folyik vak, gödör nélküli szemüknek,
siratják az anyát, kit meg sem ismerhettek.
Olyan is akadt, ki nem vágyott erre a síkra,
a meg nem születettek jussa, a nem létnek kínja.
Amorfként sodródnak az éjben,
nem az a közeg az otthonuk,
sikolyok kél az éles szélben,
az anyáért kiállt most jajszavuk.
Az áldott méhet éppen hogy csak megismerték
bár, ők választották, a folytatást mások szegték,
nem lett részük a babusgató édesanyai szóban.
Az első pillantásban s a keserédes anyai csókban,
nem nyúlhattak vágyón akarón, a rózsaszín kis kezek,
most nem ismerhették meg, mi az anyai feltétlen szeretet.
Most az ártatlanság színe,
sűrű fekete vértől pettyezett,
ők, kiknek megszakadt az íve,
nem nyerhették el itt az életet.
2009.05.08. Rézi.
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Rézi (#9218) | 2009. május 31. 14:34 |
Köszönöm,nem sokat vívódtam,csak jöttek a szavak s végül mondatok lettek!Rézi. | |
| |

