MEGPRÓBÁLLAK ELENGEDNI

Szerző: GyörgyiDátum: 2008. szeptember 19. 13:25

Műfaj: VersCimkék: fájdalom, búcsú

Nem
volt idő a
búcsúzásra,
a halál végleg
felkapott,
Te itt hagytál
e csúf világba,
a lelked gyorsan
távozott.
Hiába fogtam csöpp kezedet, a halál el nem engedett,
drága Anyám már máshol jársz, szél repíti lelkedet.
Már tudom, hogy soha többé nem jössz,
Te megpihentél ott fenn az angyalok között,
azóta oly fájdalmas az életem,
úgy érzem, nincs már miért éljek,
s nem is kérdezek.
Most megpróbállak
elengedni Téged,
vigyázz reám
odafentről kérlek,
s menj,csak vigyázz reám
odafentről kérlek.
Nem tudok gondolni másra,
a lelkem mindig háborog,
mikor ráborultam a fejfádra,
a szívem akkor megfagyott.
Éjjelente ábrándozva
nézem azt a csillagot,
letörlök egy fájó könnyet,
Anyám egyszer elhagyott.
Nem volt idő a búcsúzásra, a halál végleg felkapott,
Te itt hagytál e csúf világba, a lelked gyorsan távozott.
Hiába fogtam csöpp kezedet, a halál el nem engedett,
drága Anyám már máshol jársz, szél repíti lelkedet,
drága Édesanyám most azt mondom:

Isten Veled!
ISTEN VELED

Eddig 8 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Györgyi (#8863)	2009. május 05. 23:07
Drága Janó nagyon szépen köszönöm, igazán jól esett. :-))Puszi: Györgyi
Válasz Janó hozzászólására (#8862).

2. Györgyi (#8778)	2009. április 29. 16:24
Drága Janó köszönöm megtisztelő látogatásodat. Örülök véleményednek. :-)
Válasz Janó hozzászólására (#8776).

3. Művésznő (#6988)	2009. január 05. 22:16
Nagyon szép vers! Gratulálok!


4. Györgyi (#3943)	2008. szeptember 21. 08:21
Kedves Veronai sajnálom, hogy Te is........... Igen, az életben kell szeretni, de ha búcsú nélkül korán jön az elválás, az nagyon fájó tud lenne. Igyekszem elengedni... :-( Köszönöm kedves szavaidat.
Válasz Veronai hozzászólására (#3924).

5. Györgyi (#3942)	2008. szeptember 21. 08:18
Kedves Éva köszönöm kedves szavaidat. Igazán sajnálom, úgy látom, hogy mindenkinek meg van a maga keresztje. :-(
Válasz Sonkoly Éva hozzászólására (#3923).


6. Veronai (#3924)	2008. szeptember 20. 21:20
Vagyunk itt egy páran, kik átérzik azt, miről írtál. Én árva vagyok már rég óta. Annyit tudok, hogy az életben kell megtenni azt, mit a halál után már nem pótolhatsz. Szeresd szeretteid életükben. Tiszteld és becsüld. Tégy meg értük mindent. A halál után is van élet, de várni kell, míg sajátod beteljesül. Te megtetted, mit éltében megtehettél. Én is így tettem és utána elengedtem....
Válasz Györgyi hozzászólására (#3922).

7. Sonkoly Éva (#3923)	2008. szeptember 20. 21:18
Mélységesen osztozom fájdalmadban! Én egy szürnyű tragédia kapcsán vesztettem el egy napon szüleimet, sok évvel ezelőtt, a mai napig nincs számomra vígasz..., s mint Janának senki, csak az álmok maradtak...


8. Györgyi (#3922)	2008. szeptember 20. 20:04
Kedves Jana nagyon köszönöm szavaidat. Tudod ma 9 éve, de olyan, mintha tegnap lett volna. Nem tudok szabadulni a gondolattól.....Emlékére írtam és Laci adta hozzá a zenét. Küldöm drága Anyámnak odafentre. Meghallgatható: http://tomaseknegyorgyi.mlap.hu/ 11. dal
Válasz R. Jana hozzászólására (#3919).