Megszülettem, harmincháromszor!
Dátum: 2009. március 03. 08:07Műfaj: VersCimkék: vágy, születés, gondolatok |  |
Amikor világra jöttél.
Tudatlanul, gondolatok nélkül.
Nem volt fontos, hogy mások mit mondanak.
Nem voltak bántó szavak.
Egyszerűen megszülettél.
Ott voltál köztük, és csodáltak.
Így volt ez pár évig.
Míg kárt nem okoztál.
Bár akkor sem voltál, felnőtt igazán.
Szerettek akkor is, csak másképp.
Már nem volt minden tökéletes.
Nem volt minden jó.
És érezted ha bántanak.
Később sem változott, csak rosszabb lett.
Persze most is szerettek, csak voltak feltételek.
Minden mit tettél, nem felelt meg.
Nem ártott, az senkinek.
Ők nem akarták, hogy megtedd.
Az évek, teltek kamaszból.
Felnőtté értél.
Rájöttél, mi akkor történt.
Mikor megszülettél.
Meg sem történt.
Hisz nem hagyott nyomot, szeretetük.
Nem voltak szavaid ellenük.
Gondolataid sem voltak.
Sok kérdés van még, megválaszolatlan.
Nem tudod lesz e, válasz majdan.
De most itt a nap.
Mikor világra jöttél.
Mégis milyen fura.
Tudsz írni, olvasni, kimondani szavakat.
Melyek belülről bántanak.
És mondod azt is, ha szeretsz.
Bár minden évben, elfelednéd szavaid.
Ne lennének gondolataid.
Bár úgy lenne minden, mint mikor.
Első voltál, s nem harmincharmadik.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
