Menekültek

Szerző: idegenDátum: 2009. november 03. 17:49

Műfaj: VersCimkék: gondolatok , halacska, novellája után

Minden háborút elvesztettünk régen.
(Én is zokogtam a Neretva vizében
amikor a folyóba hulltak a kövek...)
Nincsenek győztesek...!
Csak túlélők vannak!
És besötétedett. Megint az ablak
sötét tükrébe nézek.
Homályos képek.
Arcok.
Rég vívott harcok
emléke ébred.
És félek!
Félek, hogy vérnek
lemoshatatlan bélyegével élek.
Én élek!
De vajon Darko Milat
aki egy hátizsákba gyűjtve a gránátokat
elsétált azzal hogy rögtön jövök...
Ő vajon hová költözött?
Vagy Chico, akit lemészároltak Bolíviában?
Emlékszem, átfogta a vállam
és zokogtunk mint két gyerek,
sirattuk a halott szerbeket
akikre mi robbantottuk rá a házat.
Tudtuk hogy az a gránáttalálat
mentette meg az életünket,
de nem győztesek voltunk, csak MENEKÜLTEK!

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. idegen (#14296)	2009. november 05. 13:52
Tudom, és nem mostantól tudom...Köszönöm.
Válasz Halacska hozzászólására (#14289).

2. Halacska (#14289)	2009. november 05. 12:47
Üdv! Sajnálom, hogy azt kell mondanom, de nem fog változni semmi: "a vér lemoshatatlan bélyegével" fogsz élni. Megrázó írás. Tetszik is, meg el is szomorít.