vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Őszbe tévedőn

Műfaj: SzakirodalomCimkék: utak, nappalok, köd

Emlékszel, mennyi ősz múlt, te hagytad, én sem mondtam semmi fontosat. Neked így jó, s én lapozom a napokat, mintha minden csak álomban történne velem.

Őszbe tévedő nappalok lábnyomán

szél szalad, bogáncsot futtat hullott

levél megannyi álom-temető. Utak.

messze-messze szemhatár felett a

szürke égből szitál a köd. Valamikor

erre jártam. Emlékszel, mennyi ősz

múlt, te hagytad, én sem mondtam

semmi fontossat. Neked így jó, s én

lapozom a napokat, mintha minden

csak álomban történne velem. Nézd

rajtam a megszokás, hallgatás régi

pecsétje van, szorosra zárja ajkam.

Odakint reggel köd szitál a városra.

 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.