Mennyire szerelmes
Dátum: 2009. szeptember 12. 09:20Műfaj: VersCimkék: szerelem |  |
Mennyire szerelmes az ember? Ó egek, írnám énekem,
egy szeptemberi vidám éjjelen – lettél, mindenem,
Kökényszemű emberléted, magamhoz ölelhettem,
egy pillanat műve, hogy melletted boldog lehettem.
Szemedet bámultam és abba feledkeztem,
sors markában ringatóztunk, száraz tengeren.
Repültem, ringtam fehér vízen , de rád bukkantam,
kis csónakommal mennyet s poklot bejártam,
mialatt lelkemből kiment minden melankólia,
csak azt hallom, hogy valahol ketyeg egy óra.
Repülve szállok fenn, a sors szelekben,
egy kis kéz fésülgeti, rendezgeti, békességem.
Kihulltak batyumból a tépett szálak sorba,
érzem, miként alakul át sorsunk alagútja.
Mély sötét út, fényt hozol ám ezekbe édes,
kezed mint lámpás előttem ösvényeket fedez.
Megtudtam lelked mélye, boldogságot rejt,
szállunk a lágy esti széllel, eszünk nem felejt.
Ketten vagyunk egy hangtalan egyezésben végleg,
mint a cérnán két gyöngyszem összetartozunk, s nézlek,
egymástól így függve a világűrben lógunk egyként,
hisz az égiek eldöntötték, egymásé miként lehetnénk.
Nincs egyéb, mint összeolvadásunknak ünnepe,
csillagok zátonyán lészen majdan pirkadásunk reggele.
Kifutópályánk a szeretet hegyére irányít, szalaszt,
a vágy összeölelkezve a mennyekbe repít, ragaszt.
Holdfény, éledő vakság, hogy ne lássuk a világ baját,
merengő holdkórnak előnye, hogy mellőzhetjük jaját.
Szép remények számlája – fizetni mégsem kell érte,
Egybekelésünket a sors pecsétje tartsa örökre össze.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. feketetulipan (#12744) | 2009. szeptember 15. 19:48 |
kicsorbul az idő fogha nem harap már hátamba mert visszaharapok én látszik már foga a kezén. | |
Válasz Györgyi hozzászólására (#12672). |
|
2. Györgyi (#12672) | 2009. szeptember 14. 10:35 |
Drága Miki nagyon szép vallomásodhoz gratulálok. Örülök, hogy olvashattam. :-)))) | |
| |
