Midőn lelked engedi
Dátum: 2008. április 01. 11:16Műfaj: VersCimkék: lelked, magyar, tanáromnak |  |
Midőn a lelked engedi,
És midőn az álmot kergeti.
Felszakad egy mosoly az arcon,
Kicsoda ki könnyet fakasszon.
Álmot lát a sas a fényben,
Mi tükrözi a mennyezetet egészen.
Sebesen lohol a róka a dús fövenyen,
Szinte belehal az iramban, egészen.
Számolja a rímben a párokat a test,
Valómban, nem álmodik a rest.
Belép az ajtón, ki szúrva tekint,
Egy teljes mondattal megint.
Nem célja már a tanítása a nyájnak
Ily szavakkal egy mester hogy, bánhat.
Kutat a hibákban, amiben hiány van.
A kutya is néha, megvakkan kínjában.
Megkettőzheti erejét,
A düh, mit nem ért.
Álarca lehull a vadnak,
A keselyűk eszik a holtat.
Tégy, mit akarsz velem,
Igaz hogy, a rosszat érdemlem.
Kavarogva tűnik az életed,
Soha sem ismerhettél meg.
De míg csak éled életed,
E versnek sorait megéled.
Visszaszól a lelke a távolból,
Mint történelem az árnyból.
Megtetted-e amit követelt a haza,
Ki lessz az ki veled megosztja.
A bolond tévedhet csak a mában.
Az eszesek lelke a várban.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
