mikor írok

Szerző: bobitaDátum: 2009. október 27. 18:09

mikor írok

úgy nő ki belőlem

a sok hasztalan gondolat

mint esőből a zivatar

csillapodni nem akar

lyukas tűbe fűzném ilyenkor

az értelem fonalát

de a hangok sokasodnak

már nem látom a tű fokát

állok az esőben

kikönnyezem testem tisztító záporát

de gyarló lelkem poharába

a hiába valósága

nem tölt feloldozást

mikor írok

előttem csak egy cérnaszál

kikacagom az értelmet

és átbújok a tű fokán

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. ultraviolet (#13980)	2009. október 28. 23:57
Bizony, kötelező írnia annak, aki egy bizonyos vízválasztón túl jut! Valamiféle kényszer ez, talán mint a rendszeres véradóké. Aki ír az úr! Ura önmagának és kicsit talán annak a világnak is amelybe beleteremtődött. ...de, aki verseket ír annak ezt nem is kell bizonygatnom.


2. Árvai Emil (#13947)	2009. október 28. 18:33
KÖLTŐ: Játszik a szavakkal életre-halálra... Gubózik magába... Míg testet ölt egy megfogant gondolat, új verset vajúdva világra! - Üdv.: Á.E.