Mikor kértem.

Szerző: RéziDátum: 2009. január 23. 17:23

Műfaj: VersCimkék: fedelet, szomjas, megbocsájtok, kértem, féltem , kerestem, hajnal, ültem

A sötétben féltem
S kezedet kértem,
Az árnyakközt hagytál engemet,
Nevettél rajtam,
Hagytál a bajban,
De én megbocsájtok teneked!

Napok óta nem ettem,
S kenyeredre meredtem,
Sajnálod mondtad,és nem adtál nekem.
A morzsákat szedted,
S a szádba tetted,
Én értem,és megbocsájtok neked!

Mikor szomjas voltam,
És neked szóltam,
A folyóra mutattál s mondtad,igyál.
Örvényeket láttam,
S nyeltem a nyálam,
Én megbocsájtom,nem a te hibád.

Volt,fedelet kerestem,
Mert utolért az este,
Válaszul,a kutyádat engedted rám,
Vigyorogtál rajtam,
Ebed a hátsómat marta,
Megbocsájtom,mert talán az én hibám!

És eljött a hajnal,
Csupa madárdallal,
S kezem kulcsolva nyújtóztam én,
A harmatos fűben,
Térdeltem,-ültem,
Én megbocsájtok,tán nekem is az ég!

2009.01.23. Rézi.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Rézi (#7524)	2009. január 25. 19:58
Köszönöm,azt mondják maradi vagyok,de én csak maradok ennél....Üdv.Rézi.
Válasz TMT hozzászólására (#7522).

2. TMT (#7522)	2009. január 25. 19:44
Szeretem a stílusod Rézi! Valahogy mindíg úgy dalolsz,hogy megértem...és ez jó....érzés...köszönöm...