Mik vogymuk

Szerzõ: HalacskaDátum: 2009. november 24. 10:58

Barbárok vagyunk mi mindahányan,

vékony maszk csupán a jó viselet

és kegyetlen a sors, mint az állat,

mert „jónak” lenni – sajnos – nem lehet.

És (bár remélhetsz és küzdhetsz bátran)

ez olyan harc, hol csak vesztes lehetsz,

vergõdünk csak isten cirkuszában,

hisz a Vén Hazug senkit sem szeret:

sem Balekokat, sem Banditákat

(kiknek nõk okozzák vesztüket),

sem a lányokat az éjszakából,

akik pénzért rázzák a seggüket.

Szereplõk vagyunk mi mindahányan,

jelentéktelen, pocsék igricek,

s életünk legszebb hazugsága,

hogy minden álmunk még igaz lehet.

Próbálunk hát úszni mind az árral,

keressük az alkalmas helyzetet,

nem gondolva közben senki másra,

csak arra, ki „egyszer még jól jöhet”:

a Balekokra és a Banditákra

(kiknek nõk okozzák vesztüket),

s a lányokra az éjszakában,

akik pénzért rázzák a seggüket.

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Halacska (#15610)	2009. december 07. 04:31
Sokan beszélnek egy "élhetőbb világról" - de még senki sem tudta megmutatni, milyen is lenne az. Általában még a saját mikrokörnyezetükben sem. Én sem tudom, mi lenne a Mindenkit Üdvözítő Nagy Megfejtés (lehet, hogy nincs is olyasmi).
Válasz Florance hozzászólására (#15188).

2. Halacska (#15186)	2009. november 26. 09:44
Valakinek már megírtam itt: mert ez a biológiai alapprogramja minden élőlénynek. "Élni az életet" - azt jelenti, hogy valaki enni fog, valakit pedig megesznek.
Válasz Florance hozzászólására (#15156).