MINDENKI ELFÁRAD EGYSZER
Dátum: 2010. július 02. 06:59Műfaj: VersCimkék: bánat, vég |  |
Vánszorgó élete hazafelé haladt,
megjárt már számtalan, éles hajtűkanyart,
elfáradt, meg-megállt, újra indult tovább,
ezer gond fejére tűzött ősz koronát.
Válla roskadozott élet súlya alatt,
tudta, hogy feladni most bizony nem szabad,
lába remegett, de ment tovább az úton,
a múltat kergette, szíve sajgott fájón.
Mindenki itt hagyta, elköltözött messze.
Ő, miért is maradt, soha nem értette,
ment volna már rég, de nem volt elég bátor,
ekkor kivett egy kést a ládafiából.
Húsába hasított, merev lett a szeme,
nem figyelt semerre, elernyedt a teste,
falnak dőlve várta mit kívánt magának,
átengedte lelkét a rideg halálnak.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
megjárt már számtalan, éles hajtűkanyart,
elfáradt, meg-megállt, újra indult tovább,
ezer gond fejére tűzött ősz koronát.
Válla roskadozott élet súlya alatt,
tudta, hogy feladni most bizony nem szabad,
lába remegett, de ment tovább az úton,
a múltat kergette, szíve sajgott fájón.
Mindenki itt hagyta, elköltözött messze.
Ő, miért is maradt, soha nem értette,
ment volna már rég, de nem volt elég bátor,
ekkor kivett egy kést a ládafiából.
Húsába hasított, merev lett a szeme,
nem figyelt semerre, elernyedt a teste,
falnak dőlve várta mit kívánt magának,
átengedte lelkét a rideg halálnak.
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Györgyi (#20592) | 2010. július 03. 12:11 |
Kedves Bóbita lehet, hogy igazad van. Köszönöm látogatásodat. :-) | |
Válasz bobita hozzászólására (#20587). |
|
2. bobita (#20587) | 2010. július 03. 00:51 |
jobb lett volna azzal a késsel vigyázni ! | |
| |
