Mise

Szerző: LoorenaDátum: 2008. augusztus 09. 23:09

Műfaj: PrózaCimkék: elengedés, halál, pszichiáter

4 éve történt.Elvesztette azt,akit a legjobban szeretett.Most próbál felejteni.Elengedni.Segítséggel vagy anélkül,de élnie kell tovább...de hol az út?

A pszichiáter elgondolkodott.
Hogyan segíthetne ezen a dolgon úgy ,hogy ne legyen bántó,hogy ne sértsen,hogy védjen és ne támadjon?
Holott azt érezte legszívesebben támadna:"Ébredj már fel,élj,elfut az életed,te pedig állsz,visszafelé nézel,nincs mit,már nincs kiért!"
A nő kérdően nézett rá,szemeiben ott bújkált a "segíts kérlek",de hangja nyugodtnak tűnt amikor azt mondta :próbálom elengedni,úgy érzem sikerült.
De nem él.
Halott.
Csak fél.És vár.
De nincs mire.
Ezt hogy lehet a szemébe vágni? Az egész életét felforgatni?
De segítségért jött.
Lassan négy éve már,hogy a párja meghalt...
Azóta tó.Állóvíz.
Néha belepottyan egy kavics,kis köröket rajzol,de komolyabb nem történik...futó kalandok...elmúlnak...
És zár.
Lezár.
A pszichiáter megmozdul.
-Mit szólna ahhoz,ha egy misét mondatna a volt párja emlékére?Hátha az segítene, a lelkének,kicsit megnyugodni.
A nő meglepődve néz,elmélázik...

Hazafelé a pszichiáter azon gondolkodik,vajon jól tette? Vagy csak lerázta magáról a terhet? Nem megoldotta,hanem eltolta? Ez az ő feladata? Így jó?
Lelkiismeretfurdalást érzett...
De megkönnyebbülést is.Hátha.
És várta a következő alkalmat,mit mond a nő.
Felmenti-e.

A nő nem jött többet....