Mi végre?...

Szerző: Kardos GyőzőDátum: 2008. május 10. 06:34

Műfaj: VersCimkék: kérdés, születés, élet, miértek

Mi végre....

Mi végre? Mi végre?
Születtem én,
Ezerkilencszázötvenkettő telén.
Mi végre Istenem? Mi végre én.

Szerelem gyümölcse voltam?
Ami elmúlt és ott fekszik holtan a porban.
Vagy, a test kívánsága?
Amely anyámat ágyba csalta?

Mi végre? Mi végre?
Születtem én,
Ezerkilencszázötvenkettő telén.
Mi végre Istenem? Mi végre én.

Apám nem ismertem.
Anyámat kérdezni? Róla!
Nem is mertem - Mert féltem,
Hogy ő sem vétlen.

Mi végre? Mi végre?
Születtem én,
Ezerkilencszázötvenkettő telén.
Mi végre Istenem? Mi végre én.

Volt tiszta fehér, szürke, fekete a múltam;
Amikor a Sátán karjába hulltam.
Mi volt a célod velem?
Ki nem vagyok bűntelen.

Isten! Miért szeretsz engem?
Talán találtál valamit bennem?
Valami jót, megfoghatót, életre valót?
Mutasd meg Uram, mutasd a jót.

És, ha így van,
Akkor már tudom.
Te voltál,
Ki vezettél, ezen az úton.

Kacskaringós volt az utam,
Mint a Tisza a zúgó folyam.
De végig kellett járnom a kijelölt utat,
Mert a kiválasztott az keres, és kutat.

Istenem! Köszönöm néked,
Hogy segítettél behúzni a féket,
Megállni a lejtőn, túljutni a fertőn.
S ma, már azt is tudom, mi a dolgom.

Szeretni, szeretni,
Mert elvégre ez az út vége,
És e végre születtem én!
Ezerkilencszázötvenkettő telén.

2005. szeptember. 3.