Most
Dátum: 2010. szeptember 23. 09:48Műfaj: VersCimkék: minden úgy vonul át bennünk, mint a felhő az égen |  |
Most
Hangulatod belopta magát féltve őrzött "sarkaim"
ringó székem terébe. S folytattam a versek sorát,
keresve a harmóniát ahogy a nappal lángvörös
fénnyel fordult az éjbe.
-
Ki a nagyvilágból! Elég egy sziget,
s nem kell oda senki és semmi!
Csak csobogás és tengernyi zöld a nap fényében
-hogy magam legyek.
-
De utolér mindig és mindenhol az
emlékezet és forgatagával az élet. Sok sötét felleg,
hogy véres könnyekkel hulljon minden a földre"sarkaim",
szigetem és lelkem lebegő köntösére.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. bobita (#22066) | 2010. szeptember 24. 12:15 |
igen, szerintem is szép vers, bobita | |
| |
2. weelee (#22062) | 2010. szeptember 24. 06:57 |
Na ilyen egy Vers! Így nagybetűvel írva. Más módon nem akarom minősíteni, mert felesleges. | |
| |
