mozgó busz, mozdulatlan sofőr
Dátum: 2008. augusztus 27. 14:17Műfaj: PrózaCimkék: prózavers |  |
Ez egy olyan kis szösszenet a sofőrbácsiról, buszról, végtelenről, nyugalomról, mert minden jó, ha mosollyal száll fel az ember a buszra, hogy hazavitesse magát.
Míg az emberek csak előre nézve
törnek fel rendületlenöl a sárga
busz élet-lépcsőfokain a legjobb
helyeket keresve, te azon dolgozol
nyugodtan, hogy lefesd fekete
tintáddal a csendes-sokszínű
mindig változó Naplementét. Van
időd hogy mosolyt adj a bérlet
mellett bemutatásra a szakállas
sofőrbácsinak. Mert igenis
jól esik neki, ha esik neki
egy-két nem szánakozó pillantás...
Mert ő sem tör előre :)
Mert nem megy sehova és
mindig megy valahova, hisz
Ő vezeti a sárga élet-buszt
S ő dönt, felvegye-e a mosolygó
élet-busz bliccelőket.
Mert egy kicsit tud mindent
S ha jön a nagy és gonosz
ellenőr-bácsi, ő egy kicsit sem tud semmit
S olyankor jön a mindent vagy semmit játék
Pedig mindenki más olyan
Nagyon komolyan veszi...
Az ellenőr bácsi egy idő után leszáll,
A sofőr bácsi jól elköszön
S elvezeti nagy mozdulatlanságban
a buszt a csendes Naplemente
utáni végtelenbe.
Ilyenkor a sárga élet-busz megáll.
S a mosolygós szakállas
sofőrbácsi mozgásba lendül,
S nyugodtan elballag haza
hogy megvacsorázza az elhűlt
levesét, s hogy csókot
nyomjon kis felesége arcára.
Mert az élet nyugodtan szép igazán.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
