Múlt árnyai

Szerző: pillangoDátum: 2010. február 03. 19:19

Műfaj: VersCimkék: múlt, lélek, érzés, érzelem, bizonyság, cél, akarat, gondolat, emlék, magány, remény

Átnéztem múltam árnyai fölött,
Kiálltam elébük- Tudtam miért?
Fölöttük láttam elképzelt jövőm.
Álltam hideg-jeges pillantásuk,
Mígnem szívem pereméhez értek,
S már mindenem elborultan féltett,
Lelkem mégis szabadságot érzett.

Mennyit meríthetnék én belőlük,
Erőt, tudást, hiedelmet- mindet
Elvenném, hogy azok őrködjenek
Éltem pompás virágai felett. -
S már mindenem elborultan féltett,
Lelkem mégis szabadságot érzett.

Tovább néztem hűen képmásaim,
Majd felpillantván az égre, láttam
Gondnak, bánatnak közeledését.
Legyőzni ott voltam én, megállva,
S oda fordulva vártam ítéletét.
S már mindenem elborultan féltett,
Lelkem mégis szabadságot érzett.

Elsétáltak előttem kezdődő
Fiatalságomnak szép napjai,
Énem megborzongott, tisztán látta
Önmagának igaz képmásait. -
S már mindenem elborultan féltett,
Lelkem mégis szabadságot érzett.

Legyőzni kell-e gondot, bánatot,
Vagy csupán velük élve szeretni
Örökkön az életet és magányt?
Dicső kor tanítása lendül fel,
Korona lesz, mit fejére emel!
S már mindenem elborultan féltett,
Lelkem mégis szabadságot érzett.

Megismertem régi önmagamat,
Hogy nevettem, elfeledve jövőm!
Ott voltam, megállt a lassú idő,
Jelenem így lett múltam, jövendőm.
S már mindenem elborultan féltett,
Lelkem mégis szabadságot érzett.

El innen nem térek, maradok míg
Lélegzem és szabadság vesz körül,
Hogy őre lehessek víg éltemnek.
Elfújom gondnak fagyos felhőit,
Megőrzöm múltamnak útvesztőit.
Élek szabadon, e vidám földön,
Keresem boldogságom, mi erő,
Hogy együtt legyen: múlt, jelen, jövő.
S már mindenem együtt várta őt,
A Lélek-szabadságot adó erőt.