Nagyanya álma
Dátum: 2008. november 12. 13:12Műfaj: VersCimkék: emlékezés |  |
Tizedik emeleti másfél szobás
lakásában az ősz hajú nagyanya,
mikor karosszékében délután lepihen
arról álmodik milyen volt régen a nyara.
Mellette fából készült görbebotja
ölében kézimunkás kosara,
ilyenkor ebéd után egy-két órával
elszokta nyomni az álom, s ő hagyja.
A ház előtt, mint kis játékautók
haladnak egy gyorsan sorban
és nem is tudják, hogy fenn a tizediken
nagyanya újból kislány lesz álmában!
Nyár van valahol innen messze
kinn egy kis tanyán ül a lány,
aztán elindul mezítláb, kötényében
búza s apró csirkék az oldalán.
S szórja nekik az apró szemeket
és a kiscsibék csipogva örülnek
arra mennek amerre a kislány megy
szorgosan követik a mezítlábas gyereket.
Kislányom merre jársz?- szól egy hang neki
édesanyja szólítja, mert nem leli.
Itt vagyok hátul anyuka, -kiált oda
a csirkéket őrzöm már hajnal óta!
Szalad gyorsan a kislány
a reggeli harmatos gyepen,
tudja, hogy segíteni kell,
mint ilyenkor, hűs reggeleken.
Fogja a sajtárt, kisszéket
s az istálló felé indul,
várják már a tehenek.
az istálló ajtaja nyikordul
s az állatok üdvözlik őt
sűrű farkcsapással, bőgéssel
ő szépen nekilát a munkának
kész kell lennie a fejéssel.
Kész vagyok anyuka!-
mezítláb megáll az ajtóba,
Gyere, mert még nem is ettél
ott van minden a kosárban!
Friss kenyér, vaj és tej
kerül elő belőle,
nagyot nyel a nagyanya
s cica ugrik az ölébe.
Kislányom egyél gyorsan,
mert indulunk, apád fogja a lovakat
a vásárra megyünk és megveszem
neked a szép ruhaanyagokat.
Otthagy a kislány csapot, papot
nem is kell már a friss kenyér,
hogy is kellene, mikor anya
új ruhát, cipőt ígér.
Zötyög a kis szekér, rajta a család
mennek a városba egy órán át,
zöld rétek, sárga táblák szaladnak
s töpreng, neki majd mi szépet adnak.
S odaérnek a forgatagba
eladják a vitt portékát.
- Asszonynak való dolog ez!
nem érdekli az apukát.
Nagyanya mosolyog most
csendes kis álmában
szerette az apját, s róla is
álmodik a kis szobában.
- De aztán ne légy soká!
szól neki anyuka
ne vidd el a kocsit, mert megvesszük
az anyagot és indulunk haza.
Választani sem tud a kislány
a sok szín csodálatba ejti
- Nem tudom miből lesz a kis ruhám!
de anyuka kisegíti.
Hazafelé menet színes felhők alatt
megbeszélik milyen lesz az a ruha,
apuka csak hallgat, s a pipájából
a fehér füsfelhőket fújja!
Nagyanyaölében pihen a cica,
de kis madarak ülnek a párkányra
s ez a macskát bosszantja,
ugrik is, s felriad a nagyanya.
- Ej, ej te kis cica,
hát nem tudtál volna várni,
édesanyám most akarta velem
a kis ruhát megvarrni!
Ráncos keze végigsimítja
a szürke kis szőrgombolyagot
s csak mosolyog, és nézi
a párkányon a sok galambot.
- Most még az ég is oly kék,
mint akkor volt nyáron
olyan boldog vagyok, hogy
mindezt álmaimban újra megtalálom!
S a délutáni csendet megzavarja
a légyhangú csengő
és már nyílik is az ajtó,
itt van már a sok kis fecsegő!
Örül nagyon a nagyanya
gyerekekkel tele a kisszoba
- Mesélj nekünk nagymama,
milyen volt az a kis tanya!
Körbeülik a nagymamát
s isszák minden mese szavát
és csak mondja, sorban, mindent
milyen volt a kislány kora.
S ilyenkor újból ott lesz
az a kis tanya, anyuka és apuka
s néha úgy érzi, felé a szél
széna, virág illatát hozza.
Szeret mesélni a nagyanya,
szeretik hallgatni a gyerekek
örül, hogy vele vannak ők
s ilyenkor áradnak az emlékek!
Tizedik emeleti másfél szobás
lakásában az ősz hajú nagyanya
újból kislány lesz, s vele van
ilyenkor az egész tanya.
2007. 05. 13.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Tóth László (#9616) | 2009. június 21. 16:25 |
Kedves Katalin! Köszönöm a kedves hozzászólást! Már azt hittem senki sem fogja egy sorral sem méltatni e kis írásomat! Köszönöm és sok boldogságot, mindenhez, csak úgy! | |
| |
