vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Nagyanya álma

Műfaj: VersCimkék: emlékezés

 

Tizedik emeleti másfél szobás

lakásában az ősz hajú nagyanya,

mikor karosszékében délután lepihen

arról álmodik milyen volt régen a nyara.

Mellette fából készült görbebotja

ölében kézimunkás kosara,

ilyenkor ebéd után egy-két órával

elszokta nyomni az álom, s ő hagyja.

A ház előtt, mint kis játékautók

haladnak egy gyorsan sorban

és nem is tudják, hogy fenn a tizediken

nagyanya újból kislány lesz álmában!

Nyár van valahol innen messze

kinn egy kis tanyán ül a lány,

aztán elindul mezítláb, kötényében

búza s apró csirkék az oldalán.

S szórja nekik az apró szemeket

és a kiscsibék csipogva örülnek

arra mennek amerre a kislány megy

szorgosan követik a mezítlábas gyereket.

Kislányom merre jársz?- szól egy hang neki

édesanyja szólítja, mert nem leli.

Itt vagyok hátul anyuka, -kiált oda

a csirkéket őrzöm már hajnal óta!

Szalad gyorsan a kislány

a reggeli harmatos gyepen,

tudja, hogy segíteni kell,

mint ilyenkor, hűs reggeleken.

Fogja a sajtárt, kisszéket

s az istálló felé indul,

várják már a tehenek.

az istálló ajtaja nyikordul

s az állatok üdvözlik őt

sűrű farkcsapással, bőgéssel

ő szépen nekilát a munkának

kész kell lennie a fejéssel.

Kész vagyok anyuka!-

mezítláb megáll az ajtóba,

Gyere, mert még nem is ettél

ott van minden a kosárban!

Friss kenyér, vaj és tej

kerül elő belőle,

nagyot nyel a nagyanya

s cica ugrik az ölébe.

Kislányom egyél gyorsan,

mert indulunk, apád fogja a lovakat

a vásárra megyünk és megveszem

neked a szép ruhaanyagokat.

Otthagy a kislány csapot, papot

nem is kell már a friss kenyér,

hogy is kellene, mikor anya

új ruhát, cipőt ígér.

Zötyög a kis szekér, rajta a család

mennek a városba egy órán át,

zöld rétek, sárga táblák szaladnak

s töpreng, neki majd mi szépet adnak.

S odaérnek a forgatagba

eladják a vitt portékát.

- Asszonynak való dolog ez!

nem érdekli az apukát.

Nagyanya mosolyog most

csendes kis álmában

szerette az apját, s róla is

álmodik a kis szobában.

- De aztán ne légy soká!

szól neki anyuka

ne vidd el a kocsit, mert megvesszük

az anyagot és indulunk haza.

Választani sem tud a kislány

a sok szín csodálatba ejti

- Nem tudom miből lesz a kis ruhám!

de anyuka kisegíti.

Hazafelé menet színes felhők alatt

megbeszélik milyen lesz az a ruha,

apuka csak hallgat, s a pipájából

a fehér füsfelhőket fújja!

Nagyanyaölében pihen a cica,

de kis madarak ülnek a párkányra

s ez a macskát bosszantja,

ugrik is, s felriad a nagyanya.

- Ej, ej te kis cica,

hát nem tudtál volna várni,

édesanyám most akarta velem

a kis ruhát megvarrni!

Ráncos keze végigsimítja

a szürke kis szőrgombolyagot

s csak mosolyog, és nézi

a párkányon a sok galambot.

- Most még az ég is oly kék,

mint akkor volt nyáron

olyan boldog vagyok, hogy

mindezt álmaimban újra megtalálom!

S a délutáni csendet megzavarja

a légyhangú csengő

és már nyílik is az ajtó,

itt van már a sok kis fecsegő!

Örül nagyon a nagyanya

gyerekekkel tele a kisszoba

- Mesélj nekünk nagymama,

milyen volt az a kis tanya!

Körbeülik a nagymamát

s isszák minden mese szavát

és csak mondja, sorban, mindent

milyen volt a kislány kora.

S ilyenkor újból ott lesz

az a kis tanya, anyuka és apuka

s néha úgy érzi, felé a szél

széna, virág illatát hozza.

Szeret mesélni a nagyanya,

szeretik hallgatni a gyerekek

örül, hogy vele vannak ők

s ilyenkor áradnak az emlékek!

Tizedik emeleti másfél szobás

lakásában az ősz hajú nagyanya

újból kislány lesz, s vele van

ilyenkor az egész tanya.

 

2007. 05. 13.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Tóth László   (#9616)

2009. június 21. 16:25

Kedves Katalin! Köszönöm a kedves hozzászólást! Már azt hittem senki sem fogja egy sorral sem méltatni e kis írásomat! Köszönöm és sok boldogságot, mindenhez, csak úgy!

Válasz Jancsó Katalin hozzászólására (#9584).