Napraforgó szerelem
Dátum: 2009. december 30. 00:47Műfaj: VersCimkék: szerelem, halál, szex, élet, nap, csók, magány, boldogtalanság, tudat, elmúlás, remény |  |
Ha fogat mos,
mosolyt csal kesernyés szívembe.
Ha nevetgél,
olyan, akár egy napraforgó sötétben:
mert fordulna ő felém, de egykönnyen nem menne,
mert fordulna el tőlem a sövényben...
A végtelen számára már unalmas,
lehajtja bús fejét és könnyezik,
de bennem kíváncsi és rugalmas
az ártatlan, kit e frigy miatt kövezik
a mindenféle alkotók és istenek,
s bár nincs köztük egy csoda, egy gyermek,
mert folyton csak a semmibe intenek,
nappal tán ölelnek, este hitványul vernek...
Lehajtja arcát és csügged a csókos...
Pusztítja őt is az éjjelem.
Lezárul minden és szenved, mert okos,
Táplál majd nappal a félelem....
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Artsard (#16621) | 2010. január 03. 00:51 |
azt hiszem látom | |
| |
2. egyperces (#16491) | 2010. január 01. 02:07 |
látom érted * | |
| |
