Napszeletek IV.
Dátum: 2010. január 22. 15:07Műfaj: PrózaCimkék: magány, pince, ösztön, mámor, túlélés |  |
Napszeletek IV. "A testek gondtalan játéka a lélekkel, hajszolva némi redukciót közeledtek a mélypont felé. Tudattalan volt a berögzött szándék, az automatizmus csókja a halálvággyal. A lélek aktusa a kaszással ott a sarkokban s majd az ágyakban." 1.utazás idebenn 2.mámor 3.ösztön
4/1. utazás idebenn
A szemem zárom... A szemöldököm felfogja a lecsorgó jeges verejtéket.
Eltöltött a borzalom, párviadalt vívok az öngyilkos gondolattal, amely
hozzád húz, s nem a dohos pincébe. Pedig te nem is létezel, csak az
önmegváltó hitem, amely szül téged idebenn. Ők még mindig ott
vonaglanak, nekik nincs szülöttük, a magányt megoldották a lélek
vértusájával, s értük szól a harangom.
A szemem nyitom... most azokat a pupillákat fürkészem, amik ahhoz a kezekhez tartoznak, amik még mindig szorosan ölelik a derekam. Ezzel az utazás véget ért, a
pupilláim összeszűkültek a fényes valóságtól válaszul a belső
sikolyokra. Nem akarok itt lenni, ezekben a kezekben...
S mégis újra itt vagyok, a dohányfüstös levegőt szívom, látom a pultot, a deres
üvegeket, a táncoló kislányokat a gyermekded férfiakkal, akik még
hiszik, hogy így megválthatják önmagukat...
4/2.Mámor
Csípőket ráztunk ide-oda. Megint a pincében voltam. Hajnali négykor még ment a fiatal alkoholista-jelöltek hamupipőke tánca a 21. század üvegcipellőit kerülgetve. Én belerúgtam egybe, tiltakozásul a rendszer ellen. Valami divatos, Amerikából csent elnevezésű zenei műfaj muzsikája lüktetett a hangszórók résein át. A végtagok ide oda rángtak, melyeket neonok váltottak zöldre. A tudatokat erjedt gyümölcsös nedük szippantották a lehető legmélyebb pontra, vagy néhány kender származék által menekültek egy másik valóságba. Egy ismeretlen karját éreztem heves lélekerőszakkal pihenni a vállamon. Táncoltatni kívánta az érzékeimet mindenféle szugeráló gesztussal, kidülledt pupillákkal, válaszul a mandula alakúvá zsugorodott szemeimre, s az amögött megbúvó érdektelenségre. Ellöktem, ahogy az este minden mozzanatát magamtól, ahogy én is ritmusra tekeredtem, ahogy a bennsőm üres volt mindenféle érzelemtől, s hagytam én is a tudatomat legyőzni... A fáradtság csak egyre mozgatott, kényszeresen dobáltam tagjaim,éreztem, minden pillanatot megragadok, amikor menekülhetek a valóságnak nevezett matériától...
4/3. Ösztön
A testek gondtalan játéka a lélekkel, hajszolva némi redukciót közeledtek a mélypont felé. Tudattalan volt a berögzött szándék, az automatizmus csókja a halálvággyal. A lélek aktusa a kaszással ott a sarkokban s majd az ágyakban. Átéltem a tudatosság megbúvását, a hangok nélküli vegetálást, az a másvilágot, amelyet áthatott az alkohol lassú érvényesülése odabenn. Éreztem a haláltusát az érzékeimmel nem magyarázható undort, csak magamat szerettem, a magányommal háltam.
Lélek nélküli tagfacsarások, nyelvaktusok, mind időpocsékolás, önmérgezés... S te, aki itt tartasz a karodban, csak az ösztönöd vagy, a minden érzékeléstől távoli primitív valóságod vagy. De kevés ez, hogy elbírj, megtarts, szóra bírd bennem akár az én ösztöneim...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Renée (#17331) | 2010. január 27. 12:59 |
Igen, a harcosok klubja hatás letagadhatatlan. :) | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#17287). |
|
2. Pyrrhusz (#17287) | 2010. január 25. 21:19 |
tudatosan vagyok ösztönös és a mámor közben indul az utazás magamba. Ungarise Nancyboy amely kifelé Tyler Durden álcát vesz magára.tetszett ám! | |
| |
