vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Ne ítélj...

Szerző: idegenDátum: 2010. november 28. 20:14

Műfaj: VersCimkék: és megint

Az vesse rám az első követ,
aki nem követett el hibát,
akit soha nem szédített meg
ha közelről látta a csodát....

Aki a végtelen éjszakában élve,
mindenről lemondott,
a tegnapok fénye
nem vetett árnyékot előtte a jégre,
csak távolról egy halvány csillag képe
pislogott felé holnapot ígérve
..és mégis sietett....

Az mondjon felettem ítéletet,
akinek akkor nyújtottak kezet
amikor már nem oda nézett.
Akinek szívében szivárvány fénylett,
de soha nem látta az eget kéknek,
mert felhők kísértek minden léptet,
szürke , komor vihar fellegek...

Az mondjon felettem ítéletet,
aki biztos abban hogy az életet
másképpen élni nem lehet
csak ahogyan ő élte,
aki soha nem bízott a szerencsébe,
aki mindent, mindig biztosan tudott,
és soha meg nem alkudott...

Az mondjon felettem ítéletet,
akinek a feje felett
mindenki látja a glóriát,
akinek sáros lábnyomát
nem őrzi sehol sem egy szőnyeg,
aki a tükörbe bátran belenézhet,
és látja benne a gyertyafényt...

Az vesse rám az első követ
akit az oroszlán szelíden követ,
aki megsimogatja az őzet,
gyalog járja körül a földet,
akit ha tüskés bokrok ölelnek
akkor is gyengéd mosollyal él...
....és harmadnap visszatér....!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. idegen   (#22407)

2010. december 06. 18:23

Köszönöm

Válasz Ujvári Ágnes hozzászólására (#22404).

 

2. Ujvári Ágnes   (#22404)

2010. december 06. 11:58

Nagyon tetszik.Érthető,letisztult,tiszta vers.Van mondanivalója mindenki számára.Egyszerűen jó. Ujvári Ági