vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Ne kérdezd!

Műfaj: VersCimkék: sultan meséi

Ne kérdezd!

 

Van az úgy néha, hogy egy gondolat,

egy felismerés, egy túlfűtött pillanat

óvatlan percében elfolyó könnypatak,

szívet repesztő, tengermély bánat,

düh, vad harag, mely nem ismer gátat,

mélyről szakadt sóhaj, ha magasra árad,

s a félelem, mely orvul,csendben támad,

fagyos rettenete kegyetlen halálnak,

s az undor, ha keserű mérget ad a szájnak,

a magány, ha tompa ketrecébe zártak

áruló barátok, fékevesztett vágyak,

és a sikolyok veszett lavinája,

mely dörögve ront rá  a halott tájra

(hol elhalkul végül, s visszhangjára -

csak visszhangja felel egymagában) –

én ezért írok...Ceruzával, egy rossz füzet lapjára,

hogy törölhető legyen, ha soraim halmazának

megdől majd egyszer az igazsága:

ne kérdezd, hogy miért jöttünk e nyüves világra!

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. idegen   (#19705)

2010. május 25. 13:29

Valóban. Velünk vagy nélkülünk! De nem mindegy! .-. Az árokparton kinyíló virág/ sem kérdezi : Akarja a világ?/ Akkor is szétszórja illatát a szélbe,/ ha senki sem mond köszönetet érte./

Válasz Halacska hozzászólására (#19683).

 


2. Halacska   (#19683)

2010. május 24. 00:09

Velünk, vagy nélkülünk - teljesen mindegy,/ se útja, se célja, se értéke nincsen.

Válasz idegen hozzászólására (#19664).

 


3. idegen   (#19664)

2010. május 23. 21:22

Van az úgy néha, hogy nem kérdezed,/ csak bámulod a szürkére tompult eget,/ s az egyetlen égő gyertya lángja,/ utolsót lobban e nyüves világra./ ..de holnap akkor is felkel a nap!

 


4. Vasváry Ernőné   (#19649)

2010. május 22. 19:34

Jó a vers, nagyon tetszik, ámbár szomorú hangvételű, szeretnék azért olvasni Tőled vidámabbat is. Ildikó