Nekrológ

Szerző: Alexandre SavetierDátum: 2008. április 24. 09:01

Műfaj: VersCimkék: halál

Szellő repíti atomjaid,
Harmat mossa tisztára
Míg Gaijában társra lelsz
S a végtelen nyugalom az
Mit magadhoz ölelsz.
Szó nem ér el,
Nem aggaszt indulat,
A gyötrő kín mögötted
Már mosolyra fakaszt.
Utánad révedő sokaság
Emlékek közt kotorászva,
Ki könnyel, ki remegő ajakkal
Bírna maradásra.
Szállj, szállj, míg átjár a fény,
S tekints le rá ki adott reményt!
Törődött kezedet fogva,
Selymet lehelt homlokodra.
Ápolt s viselt a napokat szórva,
Feledve korát s az idő ezüst fonalát,
Melyet Kronosz lassan hajába font.