Nem költő...

Szerző: idegenDátum: 2010. május 25. 15:07

Műfaj: VersCimkék: válasz halacskának, mi dolgunk itt egyáltalán

Nem költő voltam, csak csavargó.

S majd elnyugszom a hant alatt.

Ha a csillagokat bámultam éjjel,

néha feltörtek belőlem szavak.

Lovamnak szárnyai sose nőttek.

(Hisz nem is volt lovam.) A messzeséget

gyalog jártam be, és „semmiségek

adtak nekem gyönyörűséget.”

Nem mondom, néha költő akartam lenni.

Csak soha nem volt bennem elég erő.

Nem tudtam az úton végig menni,

s az ígéretes magból, így nem jegenye nő.

De az útszéli árokparton,

hol az égre törő nyárfa áll,

megfér ott a gyalogbodza,

s éri őt is napsugár.

S a bodzabokor tövén az árnyék

sok fáradt vándort betakar,

míg a hatalmas jegenyefáé

bár messzire mutat, csak keskeny vonal.

Utóirat

Nem költő volt, csak fűzfapoéta.

Ám a tehetség nélkül irt verseket,

papírfecnikre feljegyezve

zsebükben hordják az emberek.