NEM VÁRLAK AKÁCOK ALATT..
Dátum: 2009. szeptember 11. 20:43Műfaj: VersCimkék: faháza, falu kertje, nyelek könnyeket, nevetsz felém, kerti pad, ennyire talány az élet |  |
Nem várlak akácok alatt, bokor óvta
kis kerti pad, oly üres, elkerülöm.
Nincs jó szemem, élek tovább kutakodva,
száz év dühe, százegy veresége, ha
arcomba nevet, nyelek újra könnyeket.
Nem én kerülöm becses szívedet, hisz
minden szavam érted kiált, hova kevert
a sors? Nem elég egy élet terád lelni!
Nagy városok nyüzsgése rejteget, avagy
szegény falu kertje, faháza rekeszt
előlem magának orozva, magának
használva belőled kiélve mindent.
Ma sem tudom hol, kinek vétettem, hogy
ennyire talány ez az élet, sehol
nem látlak, az én utam elkerül folyton,
de élek, s remélek egyedül és vakon.
Habár csak a holnap, a vaksi remény vagy,
nem hiszek a mának, tudom nevedet.
Szép kedvesen emlegetlek, viszem hajad
színét, szemed őz-tekintetét, nevetsz
felém, de nem is tud erről senki sem csak én.
Hiába kereslek, te nem jelentkezel.
Nők által becsapva se lankadok igen,
míg élek, kiléted nyomozom szüntelen.
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Györgyi (#12670) | 2009. szeptember 14. 10:29 |
Kedves Miki nagyon szép, bár kissé szomorú versedhez gratulálok. "Nem én kerülöm becses szívedet, hisz minden szavam érted kiált, hova kevert a sors? Nem elég egy élet terád lelni!" Egyszer megleled. :-))))) | |
| |
