vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Nincsenek csodák

Szerző: VeronaiDátum: 2008. május 19. 23:32

Műfaj: VersCimkék: szerelem, hit, barátság, érzelem, jövő, szív, lélek, vers, veronai, tisztaság, álmok

Nincsenek csodák.
 
Az ember ezt ésszel érti,
de szívével még is reméli.
 
Ésszel hajtogatja
ön-ön, önmagának:
Ne higgy a csodákban.
Ne higgy az álmodban.
 
Még is minduntalan
fürkészként lesi,
jöhetne már még is,
mert kezd elveszni.
 
Nehéz a szíve és nehéz a lelke.
Nincs az élethez igazán kedve.
 
Robotol napestig,
ebbe temetkezik,
míg a valóság be esteledik.
 
És a sötétség láttatja a fényt,
mutatja az utat: Itt tovább mégy!?
 
Leteszi tollát,
leteszi füzetét.
Leveszi kabátját,
leveszi cipőjét.
 
Hallkan, nesztelen követi jelét
és szikrázó napsütés vakítja el szemét.
 
Becsukhatná gyorsan, de ő nem akarja:
csodát látott akkor, ami a hajnala.
 
Elengedi kövét lent a sötétségben.
Száll fel a habokba ezer reménységgel.
Mondhatnak itt bármit, ő már megtette.
Vállalkozik egyre: a lehetetlenre.
 
Ha azt látod bennem, amit nem hittél,
meg kell vallanom: Te segítettél!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.