Nincs más
Dátum: 2008. október 24. 18:29Műfaj: VersCimkék: álom, idő, dal |  |
kiszipolyozta agyam
mely mint szita
ereszt át mindent
mi összetarthatná
az embert
s az érzést hogy
széthullok
az idő rostájában
csak a hit és tudat
enyhíti
hogy vége van
egyelőre
holnap itt leszel
és végre
mellettem létezel
holnap nekem fog
szólni a dal
addig nincs más
mint álomba merülni
arcoddal
Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Magdileona (#5036) | 2008. október 24. 21:26 |
Köszönöm, örülök, hogy tetszett. Üdv: Magdi | |
Válasz Rézi hozzászólására (#5022). |
|
2. Magdileona (#5035) | 2008. október 24. 21:25 |
Köszönöm hozzászólásod. Igen, nem szabad engednünk, hogy felfaljanak a hétköznapok, csak néha olyan nehéz a szüntelen küzdés ellene... néha mintha meghaladná az erőnket - túl sok a teher, nincs egálban a mérleg két oldala... de - természetesen - mindent túl kell élnünk... Üdv: Magdi | |
Válasz Veronai hozzászólására (#5019). |
|
3. Rézi (#5022) | 2008. október 24. 20:14 |
Szép....,a lélek sóvárgása....! | |
| |
4. Veronai (#5019) | 2008. október 24. 20:06 |
Elég nagy kiáltás ez. Csitulj. Természetesen hangzik, ott lesz melletted. Lelkedben tudod, hogy mi fog történni, de még is a hétköznapok azok, melyek felfalnak Téged. Ne engedd! Kérlek... Szép az és értékes, mit írtál. Tisztán, szívből jövő! Üdv! Veronai | |
| |
