Nőnapra...

Szerző: TMTDátum: 2009. március 10. 09:10

Műfaj: VersCimkék: a tmt alkotások

Testem és lelkem külön utakon járva,

sétálgatok a virágos zöld gyepen,

pálmafák büszke ,katonás sorfalában...

Lelkemmel barangolok odafenn ,

a budai hegyek gyönyörű vonulatában .

Nemes fehér és vörös rózsák helyett

dombokon ,szerény kék ibolyát vadászva.

Igen , a régi szép időket mindíg visszavárva.

Ti ezt nem érthetitek , érzékelhetitek odaát ,

A végtelen Óceán mélysége minden hibát

lekicsinyít ,látni csak a csillogást tudod...

Ezt figyeltem én is régen, fiatalságom idejében .

Itt nincs nőnap...nem csak nekem !

Még a komcsik gyártotta ünnepen termett

virágszőnyeg helyett csak egyet,egyetlenegyet...

Egy szálat is elvitt a szabad piac és szabadság ára ,

Felfalták a hagyományt...megszüntették a nőket ünnepelni.

Itt minden nő egyformán , egyenlően Senki...

Rohanásunkban...húsz éve...az átkozott pénz után .

Nincs férfi , ki virágot vesz , csak a kutyám

ólálog köröttem -e nagy napon...

Apám cserepes tulipánját álmodom

asztalomra ,amit minden nőnapra behozott .

Körbejárta három lányát ,szeretőit ,

Áltatott bennünket,hogy szerette Anyát !

Nem tudtam nézni könnyeit ,ezért futottam

a nagyvilágon át. Itt nincs nőnap , nincs könny...

Nem , többet nem hazudhatnak nekem...

Az összes nőnapra világosan emlékezem...

Ahogy sétálok egymagam a napos Kaliforniában.

A partokon...illatos virágok között...azt az egyet...

A szál tulipánt ,és apám pajkos mosolyát hiányolom .