vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Nyuszónak

Műfaj: VersCimkék: fájdalom, szeretni, félek

Nem érdemlem a fényt, ami szemedben ragyog, ha rám nézel,
Nem érdemlek búcsúcsókot, amikor mész el,
Nem érdemlem a mosolyt, mi arcod legszebb virága,
Nem érdemlem, mert nem kérhetem hiába.

Akkor is adsz, amikor nem kérek,
De félek, elfogadni vétek.
Mert amit én adhatok, ugyan
ő
szinte,
De félek, nem ezt várnád cserébe.


Hazudtam, beismerem, átvertelek,
Hazudtam, de magamnak is, nemcsak neked.
S ami az egészben a legfájdalmasabb,
Az hogy nem volt hozzám még így se rossz szavad.

Fájt rájönni, milyen jólelkű vagy,
Fájt, mert t
ő
lem is a rosszat kaptad.
S ha a szívnek csak úgy parancsolni lehetne,
Az enyém már rég téged szeretne.

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.