Őrült lány
Dátum: 2009. március 10. 14:13Műfaj: NovellaCimkék: ember, egypercesek, érzés |  |
Szó szerint a hasára sütött a nap reggel, mikor felébredt: este annyira fáradt volt, még a redőnyt is elfelejtette leengedni. Lehúzta melléig felgyűrődött hálóingét, sóhajtva kinyújtóztatta elgémberedett karjait, és lassan felkelt.
A mosdó felé vette az irányt, hűvös vízzel mosva arcát próbált felébredni, majd a konyhába csoszogott. Furcsa érzése volt. Álmos szemekkel nézte a márciusi tájat, miközben a nap sugarai az ablakon keresztül melegítették csupasz karját.
Hirtelen hatalmába kerítette egy gondolat, valami, amit oly régóta meg akart már tenni, de sosem volt hozzá elég bátorsága. Érezte, hogy ez lesz az a nap, nincs már értelme tovább húzni. Meg fogja tenni. Meztelen lábbal téblábolt a lakásban, de észre se vette, nem fázott. Tudta: nem kell sok mindent vinnie magával, hiszen oda teljesen felesleges. Pár pillanat alatt elszánta magát, tudta, döntése megváltoztathatatlan, és nem állíthatja meg senki. Eldöntetett.
Hálóingben
Határozott léptekkel indult el felfelé a lépcsőházban. Egy emelet, kettő, már csak egy van hátra, és ott is lesz. Ahogy a felső szinthez közeledett, elhatározása egyre csak erősebb lett. Az ötödik emeletre érve üres bal kezével a létra után nyúlt, és lehúzta. Meztelen lábakkal, fél kézzel kapaszkodva lépdelt felfelé a hideg lépcsőfokokon.
A tetőre vezető vasajtó könnyen nyílt, hálás volt a gyerekeknek, akik néha kíváncsiságból a tetőn játszanak. Csak pár lépés, és már fent is volt, fent, a tetőn. Egy szál hálóingben, cipő nélkül álldogált, libabőrös volt, kócos haját meg-megsimogatta a gyenge szél, de nem érdekelte semmi, csak amit már elhatározott, arra összpontosított. Határozott léptekkel indult el a tető széle felé, majd ott megállt, és lenézett. Könnyűnek érezte magát, és olyan szabadnak, mint még soha. Régen várta ezt a pillanatot, de most végre ott állt. Kilépett a tető szélére, és mosolygott. Hát itt van. Senki nem tarthatja vissza. Szemébe könnyek szöktek - a hűvös szél, és boldogság teremtette könnyek.
Kinyújtotta jobb kezét, letette maga mellé a kekszet és a narancslevet, és leült. Rég vágyott erre - a márciusi napfényben egy szál hálóingben majszolta reggelijét a tető peremén.
Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Radula (#18576) | 2010. március 20. 13:16 |
Reménykedtem hogy valami csavar lesz a dologban, és szerencsére igazoltad számításomat! Ötletes. | |
| |
2. laca6909 (#16515) | 2010. január 01. 11:08 |
Nagyon jó! Nem csak a történet, de a leírás módja is. Minden a helyén van! Gratula! | |
| |
3. feketetulipan (#12650) | 2009. szeptember 12. 13:29 |
Jó az ötlet,az otthonosságot kiélvezni. Bárhol lakhatunk, , hisz minden emberrben van egy ilyen vágy, hogy bírtokba vegyen mindent, amit csak akar, jó ehhez a hálóing, mert az a szabadság jelképe. vagyunk úgy, feljutunk a padlásra, de hálóing nélkül ott sem érdekes semmi. | |
| |
4. white light (#8153) | 2009. március 15. 15:52 |
jó tetszik | |
| |
5. white light (#8152) | 2009. március 15. 15:52 |
jaja én is azt hittem hogy még egyet lép! tetszik | |
| |
6. Pigniczki Ágnes (#8116) | 2009. március 12. 22:18 |
Hááááát, szóval remek! Úgy átvágod az embert, hogy csak na, de éppen ez tetszik benne. | |
| |
