őszi lombhullás
Dátum: 2010. január 03. 01:27Műfaj: VersCimkék: vers |  |
Fájdalom az én dalom:
elszalasztott alkalom,
hívogató taszítás,
messzefutó maradás.
Meghalok és fa leszek:
örökké ölelem az eget,
elszóróm a kincsemet;
könnyel teli verseket.
Eddig 7 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. ultraviolet (#16757) | 2010. január 05. 15:09 |
Hát persze hogy próbálkozz! Velem is gyakran történik, hogy számomra evidens momentumokat kihagyok a versből, mert én úgy is megértem. Ettől még lehet szép is, jó is a mű, de miért ne lehetne még jobb. | |
Válasz ég hozzászólására (#16746). |
|
2. ég (#16752) | 2010. január 05. 07:16 |
örülök neki | |
Válasz Artsard hozzászólására (#16748). |
|
3. Artsard (#16748) | 2010. január 05. 01:07 |
szerintem szép | |
| |
4. ég (#16746) | 2010. január 04. 21:23 |
köszönöm hozzászólásodat; valójában ezek nagyon személyes versek, talán fel se kellett volna ide tennem. Csak mégis szépnek érzem őket, azért próbálkozok. Mégegyszer köszönöm. PL | |
| |
5. ultraviolet (#16745) | 2010. január 04. 20:00 |
A fájdalom, és a meghalás igen ütős szavak. Az indokot viszont nem érzem kifejtettnek. Szóval a kétvonalas C-ig csak akkor menj el, ha van oka, de még akkor sem kötelező. | |
| |
6. bobita (#16735) | 2010. január 04. 16:23 |
könnyel teli verseimet én is elszórtam már,mert nem voltak kincsek, azóta persze folyton az eget ölelem bánatomban.... | |
| |
7. ég (#16712) | 2010. január 03. 22:53 |
és a második versszak? | |
| |
