őszi lombhullás

Szerző: égDátum: 2010. január 03. 01:27

Fájdalom az én dalom:
elszalasztott alkalom,
hívogató taszítás,
messzefutó maradás.

Meghalok és fa leszek:
örökké ölelem az eget,
elszóróm a kincsemet;
könnyel teli verseket.

Eddig 7 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. ultraviolet (#16757)	2010. január 05. 15:09
Hát persze hogy próbálkozz! Velem is gyakran történik, hogy számomra evidens momentumokat kihagyok a versből, mert én úgy is megértem. Ettől még lehet szép is, jó is a mű, de miért ne lehetne még jobb.
Válasz ég hozzászólására (#16746).

2. ég (#16752)	2010. január 05. 07:16
örülök neki
Válasz Artsard hozzászólására (#16748).

3. Artsard (#16748)	2010. január 05. 01:07
szerintem szép


4. ég (#16746)	2010. január 04. 21:23
köszönöm hozzászólásodat; valójában ezek nagyon személyes versek, talán fel se kellett volna ide tennem. Csak mégis szépnek érzem őket, azért próbálkozok. Mégegyszer köszönöm. PL
Válasz ultraviolet hozzászólására (#16745).

5. ultraviolet (#16745)	2010. január 04. 20:00
A fájdalom, és a meghalás igen ütős szavak. Az indokot viszont nem érzem kifejtettnek. Szóval a kétvonalas C-ig csak akkor menj el, ha van oka, de még akkor sem kötelező.



6. bobita (#16735)	2010. január 04. 16:23
könnyel teli verseimet én is elszórtam már,mert nem voltak kincsek, azóta persze folyton az eget ölelem bánatomban....


7. ég (#16712)	2010. január 03. 22:53
és a második versszak?
Válasz Hosta June hozzászólására (#16682).