Ösztönlény

Szerző: denketDátum: 2011. április 23. 17:27

Műfaj: VersCimkék: erzelmek, bosszu, harag, kifakadas

Ösztönlény

Újra és újra feléled
bennem itt belül valami;
nem hittem volna, hogy megéled:
tanúja leszel annak, amit
senki se látott: egyféle
rég szunnyadó szörnyszülemény
bosszúja, avagy szabad léte.
Kihunyt a fény, kihűlt a remény:
nincs, aki ápolja láncát
és méltán átveszi helyét
az Idő vasfoga, mi átrág
szinte bármit – így hasít belé.
Az acél rozsdává porlad:
szabadság a bilincs helyén;
semmi sincs, ami visszafogja;
izzik szemében a gyűlölet
- szabad az érzelmek foglya -,
utánad ront, vágyat ölel,
és emberi jót vegyít rosszal,
őszintén és csak vadul rombol,
Téged üldöz, akárhova
menekülsz, úgyis egy ponton
utolér, összetör, megaláz
józanul, és dühből tombol,
pusztít, tombol benne a láz,
hogy hasson rád veszett módon!
Csak Te állíthatod meg – akár
hiszed, akár nem; jóból-rosszból
megadja Neked azt, ami jár,
majd leül, és Nekem bókol,
kezet nyújt: …az új bilincsre vár…